PCO és PCOS közötti különbségek: Amit tudni érdemes

A PCO és PCOS közötti különbségeket nem mindenki ismeri, pedig a 2 probléma eltérő tünetekkel jelentkezik. Röviden úgy is fogalmazhatunk, hogy a PCO a petefészek policisztás elváltozása, míg a PCOS egy komplex tünetegyüttest hordozó nőgyógyászati, endokrinológiai elváltozás, metabolikus problémákkal.

Hasonló az elnevezés, mégis a betegség, a tünetek és a kezelés teljesen különböző. Ma már tudjuk, hogy a PCOS életmódváltással például, speciális étrenddel, rendszeres és személyre szabott mozgással hatékonyan kezelhető, amihez ráadásul hozzáértő segítséget is kérhetünk.

PCO vagy PCOS?

PCO vagy PCOS? Talán a PCOS betegségről gyakrabban hallunk, olvasunk, a PCOS jelentése: policisztás ovárium szindróma. Ezzel szemben a PCO a petefészek több cisztás elváltozása, ami nem jár együtt komplex tünetekkel.

A PCOS a teljes női szervezetre negatívan hat, számos bőrgyógyászati, nőgyógyászati, akár idegrendszeri, metabolikus zavarokat okozva, jelentősen rontja az életminőséget.

A PCO elváltozásra sokszor a nőgyógyászati ultrahang során figyel fel a kezelőorvos, nem feltétlenül okoz panaszokat. Az ultrahang kimutatja, hogy a petefészek felszínén folyadékkal teli kis ciszták vannak. PCO-val teljes életet lehet élni, ellenben a PCOS betegség esetén a PCOS hatékony kezelése szükséges, hogy az életminőség helyre billenhessen.

Mi az a PCO (policisztás ovárium)?

A PCO jelentése: policisztás ovárium.

Látszik, hogy az elnevezésből szándékosan kimarad a szindróma megjelölés, hiszen itt mondhatni, egy helyi elváltozásról van szó a petefészek területén – általában az egyik petefészket érinti.

A petefészek felszínén kialakuló kis ciszták nem gyakran okoznak tünetet, kezelni sem feltétlenül szokták. Nem kell tartani hormonális zavaroktól vagy terméketlenségi gondoktól.

Mi az a PCOS (policisztás ovárium szindróma)?

Térjünk is rá akkor a PCOS-re! Mi az a PCOS?

A PCOS, vagyis a policisztás ovárium szindróma, egy összetett endokrin és anyagcserezavar a petefészek cisztás elváltozásával.

A PCOS betegséget nem lehet csak egy ultrahang vizsgálattal diagnosztizálni. Több kritériumnak kell teljesülni ahhoz, hogy a kezelőorvos kimondja a PCOS diagnózisát. Ennél a problémánál a hormonegyensúly is felborul, magasabb lehet a férfi nemi hormonok szintje a szervezetben, és nagyon sokszor inzulinrezisztencia is fennáll.

A PCOS szövődményei között meddőség, kóros elhízás, 2-es típusú diabétesz vagy szív- és érrendszeri megbetegedések is felmerülhetnek, ezért a PCOS kezelését minél előbb el kell kezdeni!

PCOS és inzulinrezisztencia

A PCOS és inzulinrezisztencia gyakran szerepelnek összefüggésben. Ez nem véletlen, hiszen mindkét betegség hormonális zavar, és sokszor együtt jár. 

Az inzulinrezisztencia lényegében szénhidrát anyagcsere zavar, amikor a szervezet nem megfelelő működése során több inzulin termelődik, ezért a cukorbetegség előszobájának is nevezik.

A PCOS mellett a magas inzulinszint sokszor van jelen, ráadásul ez a férfi nemi hormonok szintjét is növelheti, ami tovább fokozza a PCOS tüneteit, újak jelenhetnek meg vagy a meglévőek felerősödhetnek.

Az inzulinrezisztenciával élők sokszor túlsúllyal küzdenek, amitől képtelenségnek érzik, hogy megszabaduljanak.

PCOS életmódváltás

A PCOS teljesen nem gyógyítható, de a szervezetben zajló negatív folyamatok visszafordíthatóak.

A PCOS életmódváltással, szükség esetén gyógyszeres terápiával jól kezelhető, és nem kell, hogy egyedül csináljuk végig, komplex segítséget kaphatunk ehhez!

Ha valakinél PCOS-t diagnosztizáltak és számos kellemetlen tünete van, amelyek átvették a teste felett a hatalmat, kérjen szakértő segítséget az életmódváltáshoz, a helyes táplálkozáshoz, a legjobb mozgásforma megtalálásához!

A személyre szabott egészséges, tápanyagdús és kiegyensúlyozott étrend mellett a PCOS kezelésében a mozgásnak is kiemelt szerepe van. Izomerősítés, kardio mozgás, közepes intenzitású mozgás mind szükségessé válhat egyéni helyzettől függően.

Készen állsz változtatni?

Akkor engedd meg, hogy támogassalak benne életmódváltó programommal.

Jelentkezem

További cikkek

PCOS

kategóriában

Összes

PCOS és meddőség: Amikor a tested és a szíved más ritmust játszik

A legtöbb nő gyerekkora óta őriz magában egy képet, két csík egy teszten, egy apró szívhang az ultrahangon, egy pocakban növekvő élet. Ám sokan azt tapasztalják, hogy a valóság másképp alakul. Hónapok, évek telnek el és a várakozás lassan csalódássá, majd kétségbeeséssé változik. A PCOS (policisztás ovárium szindróma) az egyik leggyakoribb oka a meddőségnek, mégis rengeteg nő csak hosszú évek szenvedése után kap diagnózist. Sokan addig azt hiszik, velük van a baj, nem képesek nőként "megfelelni". De a PCOS nem te vagy hanem egy állapot, amit meg lehet érteni, kezelni és egyensúlyba hozni.

Endometriózis: avagy a fájdalom nem „normális”, csak túl sokáig megszoktuk

Sok nő már egészen fiatalon megtanulja, hogy a menstruáció fájdalmas. Görcsöl, puffad, kimerül, néha napokra kiesik a megszokott ritmusból, de ezt gyakran úgy kezeljük, mint a női lét velejáróját. „Majd elmúlik”, „mindenkinek fáj”, „ilyen a ciklusom” hangzanak el a mondatok, amelyek mögött sokszor évekig rejtve marad egy komolyabb probléma: az endometriózis. Az endometriózis nem ritka betegség, mégis az egyik legkésőbb diagnosztizált állapot a nők körében. Sok esetben 7–10 év is eltelik az első tünetek megjelenésétől a diagnózisig, miközben a nő fokozatosan hozzászokik ahhoz, hogy fájdalommal él és közben egyre kevesebb energiája marad a mindennapokra.

PCOS: Amikor érzed, hogy valami nem stimmel, de nem tudod megfogalmazni

Sok nő nem úgy jut el a PCOS diagnózisáig, hogy „betegnek” érzi magát. Inkább úgy, hogy hosszú ideje nem érti, miért nem működik a teste úgy, ahogy korábban, vagy ahogy másoknál látja. A menstruáció kiszámíthatatlanná válik, a súly makacsul ragaszkodik, a bőr és a haj megváltozik, az energiaszint pedig ingadozik. Ezek önmagukban még nem tűnnek komoly problémának, együtt viszont folyamatos feszültséget okoznak. A PCOS (policisztás ovárium szindróma) az egyik leggyakoribb hormonális eltérés nőknél, mégis sokan évekig úgy élnek vele, hogy nem tudják, mi köti össze a tüneteket. Gyakran csak akkor kerül szóba, amikor valaki babát szeretne, vagy amikor a tünetek már annyira zavaróak, hogy nem lehet őket tovább elintézni egy vállrándítással.